Az egyik kedvenc sütink, ünnepi alkalmakra is érdemes elkészíteni, mert megunhatatlan.
Egy kis nosztalgiázásra invitállak benneteket, nagyon régi receptet osztanék meg. Búzamálé és kukoricamálé, amiket a mamám nagyon gyakran készített. Ez nekem nem egyszerű receptmegőrzés, hanem kedves emlékeket is felidéz. Nagyon népszerű „desszert” volt ez réges régen itt az Őrségben. Ez a kétféle málé készült nálunk a leggyakrabban.
Ahogy a mamám készítette:
Kukoricamálé – 1. kép:
„Minél több kását eszel, annál egészségesebb leszel.” tartja a közismert népi mondás, és valóban, ez a bölcsesség igazán helytálló. Nem hiába tanácsolják a gyermekorvosok is, hogy a kisgyermekek étrendjébe, már a hetedik hónaptól kerüljenek bele a tápláló gabonafélék.
Gyermekkorodból emlékszel a rizses-tejes kására? Olyan finomat egy mesterszakács se tud főzni! Minden gabonafélének megvan a maga trükkje, amivel a legfinomabb kása készíthető belőle. Némelyeket be kell áztatni előző este, másokat csak néhány percig szabad főzni. Ez alkalommal ezekről az apró titkokról, trükkökről rántjuk le a leplet, most tehát te is megismerheted a kásakészítés csínját-bínját.
A puliszka nagyszüleink, dédszüleink étele és a szegények eledele volt. Ma ismét előtérbe kerül, mert kiadós, laktató, olcsó, s lisztérzékenyek is fogyaszthatják. Főétel és köret is készülhet belőle.