Még a nagymamámtól tanultam és nekem ez a recept bevált, csak ajánlani tudom mindenkinek. Egyetlen tésztánál sem olyan fontos a liszt minősége, mint a rétesnél. A liszt jó száraz és magas sikér tartalmú legyen, különben szakadozik a rétes. Tartsuk be készítésének szabályait: nagyon jól dolgozzuk ki, sem túl lágynak, sem túl keménynek nem szabad lennie. Az előírt ideig pihentessük, kb fél órát, de jobb ha többet, végül igen könnyű kézzel, nagyon vigyázva húzzuk ki.
Elkészítése
1/2 kg liszt közepébe gödröt csinálunk, beleteszünk 1 tojás sárgáját, (a fehérjét nem) dió nagyságú zsírt, kávéskanál citromlevet vagy ecetet, negyed liter langyos sós vizet. Egy nagyobb tálban lassanként bedolgozzuk a vizet a tojás sárgájával és zsírral a liszt közé. Az eleinte ragadós tésztát nagyon jól kidolgozzuk, addig csapkodva a gyúródeszkához, míg a kézről elválik és soha többé nem ragad sem a kezünkhöz sem a gyúródeszkához.
Ekkor 2 cipót formálunk, kis helyen meglisztezzük a táblát, rátesszük a cipót, tetejét megkenjük zsírral, majd meleg lábassal letakarjuk. Legalább fél órát pihentetjük, de inkább kicsit többet. Az asztalt letakarjuk egy nagy abrosszal, liszttel leszórjuk, a tészta tetejét megkenjük zsírral, az asztal közepére tesszük, alányúlunk és körös-körül kihúzzuk, míg olyan vékony lesz, mint a selyempapír. Széleit levágjuk, kis ideig száradni hagyjuk, majd olvasztott vajjal vagy zsírral lelocsoljuk, az abrosz segítségével négy sarkát felhajtjuk, újból meglocsoljuk és különböző töltelékkel megtöltjük.
A rétestésztánál is, de bármilyen sütemény készítésénél, fontos, hogy a lisztet megszitáljuk. Én a teaszűrőn —tésztaszűrőn, ami sűrű lyukacson, azon szitálom át.